A tibeti terrier eredetét misztikus homály fedi. A fajta egyesek szerint csaknem 2000 éve létezik, ám a tibeti terrierekről csak az 1930-as évek óta vannak feljegyzéseink. A tibeti terrierrel foglalkozók szerint ezek a csodálatos és sokoldalú kutyák Tibet Elveszett Völgyéből származnak. A völgybe látogató szerzeteseknek a kb. 600 évvel ezelőtti földrengés előtt, mely elpusztította a völgybe vezető utat, távozásukkor egy tibeti terriert adtak ajándékba, hogy békét és bőséget hozzon a kolostornak. Később a "békehozó" jelző "szerencsehozóvá" változott, majd a tibeti terriereket ajándékba adták azoknak, akik nagy szolgálatot tettek, vagy akiknek hálával tartoztak a tibetiek.
A tibeti terrierek olyan értékes kutyának számítottak, hogy idegenek elől el is rejtették őket, sőt tulajdonosaik még a létezésüket sem voltak hajlandók elismerni. A kolostorokban élők mellett később a tibeti háztartásokban is megjelentek, ahol családtagként, gyermekként kezelték és szerették őket. Ekkor kezdék őket "kis embereknek" nevezni. Majd a nomád törzsekhez csatlakozva a karavánok kísérőiként is szerencsehozó kutyákként éltek, de valószínűleg számos egyéb feladatot is elláthattak. Kiváló jelzőkutyák, igen jól tűrik az időjárási viszontagságokat, így hasznos szolgálatot tehettek a nomád törzsek körül.
Európai megjelenésük a tibeti terrieresek körében legendának számító Dr Agnes R. H. Greig nevéhez fűződik. A brit orvosnő Indiában, egy befolyásos tibeti feleségén elvégzett sikeres műtét után, a családtól, hálájuk jeléül egy tibeti terrier szukát kapott ajándékba. Dr Greig, aki Indiában már azelőtt is foglalkozott ló- és kutyakiállítással, azonnal a szívébe zárta a kis tibetit, és Buntival, az első szukával, és néhány újabb tibeti terrierrel alapította meg a híres Lamleh-vonalat 1926-ban, Angliában, míg nővére és édesanyja Ladkok néven alapított kennelt. Ebből a két, valamint a háború után létrejött Luneville kennelből származik az európai tibeti terrierek nagy része.

Forrás: Anne Keleman, Tibetan Terrier
Fordította: Gellért Emese